Berberin komplex, 550 mg, 60 db kapszula, MoleQlar

A berberin egy jelentős farmakológiai és gyógyászati jelentőséggel bíró növényi alkaloid, melynek kémiai szerkezete lehetővé teszi számos bioaktív származék szintézisét is. Fő természetes forrásai a Berberidaceae családba tartozó Berberis nemzetség (kb. 450–500 faj), különösen a borbolya (Berberis vulgaris), de további fontos berberin-tartalmú növények a Mahonia, a Coptis és több más, például a Chelidonium majus vagy a Tinospora cordifolia.

A berberint tartalmazó növények felhasználásának több ezer éves múltja van az ayurvédikus, kínai és közép-keleti hagyományos orvoslásban. A régészeti leletek szerint már Kr. e. 650-ben, Asszíriában is alkalmazták a borbolyát vértisztító szerként. Ázsiában a Berberis fajok szárát, gyökerét, kérgét hagyományosan fertőzések, gyulladások, emésztési zavarok, sebek és egyéb egészségügyi problémák kezelésére használták. Az ayurvédikus orvoslásban alkalmazták fül-, szem-, szájfertőzések, aranyér, emésztési gondok, nőgyógyászati panaszok, elhízás vagy akár kígyómarás ellenszereként is. Hasonlóképp, Kínában a Coptis chinensis gyökerét “méregtelenítő”, “tűzcsillapító” szerként tartották számon.

A berberint tartalmazó növények kivonatai világszerte széles körben használtak a népi orvoslásban baktériumok, vírusok, gombák és paraziták ellen, illetve láz, megfázás, légúti fertőzések, emésztési zavarok, bőrbetegségek, vagy épp magashegyi betegségek esetén is. Napjainkban a berberin alapú étrend-kiegészítők elsősorban immunerősítésre, vércukor- és vérzsírszint optimalizálására, valamint emésztés támogatására terjedtek el.

A berberin főként a növények gyökerében, kérgében, szárában és levelében található meg; a legmagasabb koncentráció általában a gyökerekben mérhető. A berberin-tartalom fajtól, földrajzi elhelyezkedéstől, sőt, a betakarítás évszakától is függhet, ugyanazon fajon belül is lehetnek eltérések. A Berberis aristata gyökerében például akár 2–4% berberin is előfordulhat, míg más fajokban vagy más növényi részekben ez az érték alacsonyabb lehet.

A berberin számos növényfajban előfordul, és évezredek óta központi szerepet tölt be a tradicionális gyógyászatban – főként antimikrobiális, gyulladáscsökkentő, emésztést támogató és immunerősítő tulajdonságai miatt. A modern tudományos kutatások is egyre inkább igazolják ezeket a jótékony hatásokat. (R)

Hatása a cukoranyagcserére

Egy 2021-es meta-analízis (R) több tucat klinikai vizsgálat eredményeit összegezve a következő hatásokat tulajdonította a berberinnek:

• HbA1c szint csökkentése: A berberin szignifikánsan csökkentette a glikált hemoglobin (HbA1c) szintjét, amely a hosszú távú vércukorszint szabályozásának egyik kulcsértéke.
• Éhomi vércukorszint mérséklése: A berberin alkalmazása során csökkent az éhomi vércukorszint, ami a cukorbetegség kezelésében fontos cél.
• Posztprandiális vércukorszint javítása: Étkezés utáni vércukorszint (posztprandiális glükóz) csökkenést figyeltek meg, ami hozzájárul a glikémiás kontrollhoz.
• Inzulinérzékenység növelése: A berberin fokozta az inzulinérzékenységet, ezáltal csökkentve az inzulinrezisztencia és a 2-es típusú cukorbetegség kockázatát.
• Lipidprofil javítása: A berberin csökkentette a triglicerid- és LDL-koleszterinszintet, ami kedvező hatással van a szív- és érrendszeri egészségre.

A berberin hatását döntően az AMPK (adenozin-monofoszfát-aktivált protein kináz) útvonal aktiválásán keresztül fejti ki. Ez az enzim kulcsszerepet játszik a sejtek energiaegyensúlyának fenntartásában. Az AMPK aktiválása révén a berberin:

• Fokozza a glükózfelvételt a sejtekbe,
• Serkenti a zsírsavak oxidációját,
• Gátolja a lipogenezist (zsírsavak szintézisét),
• Javítja az inzulinérzékenységet.

Ezen mechanizmusok révén a berberin hozzájárul a vércukorszint szabályozásához és az anyagcsere egyensúlyának fenntartásához.

Kiegészítő ásványi anyagok szerepe

A berberin mellett a króm és a cink nyomelemek is alapvető szerepet játszanak a normál vércukor- és szénhidrát-anyagcsere fenntartásában:

• Króm: Fokozza az inzulin hatékonyságát, különösen szénhidrátban gazdag étkezések után nő a szervezet krómigénye.
• Cink: Támogatja a hasnyálmirigy β-sejtjeinek működését, amelyek az inzulin termeléséért felelősek.

Ezek az ásványi anyagok gyakran szerepelnek komplex formulákban a berberinnel együtt, hogy szinergikusan támogassák az anyagcsere-folyamatokat.

A metformin egy vércukorszint-csökkentő gyógyszer, amely ma már a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) első számú terápiás választása. Az utóbbi években az AMPK-enzim aktiválásában betöltött szerepe és daganatkockázatot csökkentő hatása miatt a tudományos érdeklődés középpontjába került.

A legújabb kutatások szerint a berberin nemcsak a vércukor- és zsíranyagcsere szabályozásában, hanem a daganatnövekedés, a gyulladás és egyes kardiometabolikus betegségek kezelésében is ígéretes lehetőség, ráadásul kedvező biztonságossági profillal rendelkezik. Éppen ezért a metformin és a berberin egyaránt fontos szerepet tölthet be a modern terápiában, különösen mivel számos olyan közös hatásmechanizmussal bírnak, amelyek révén komplex betegségek – például a cukorbetegség, elhízás, szív-érrendszeri betegségek, daganatok és gyulladásos állapotok – kezelésében is hasznosak lehetnek. 

Egy tanulmány (R) a berberine és a metformin hatásait vizsgálta, melynek megállapítása:

• A berberin jelentősen csökkentette az HbA1c (vércukorszintet jellemző paraméter) szinteket a cukorbetegeknél, hatása összehasonlítható volt a metforminnal.
• Monoterápiában (külön-külön alkalmazva) a metforminnal összehasonlítva a berberin azonos hatást mutatott a glükóz anyagcseréjének szabályozásában, mint például az HbA1c, FBG, PBG, éhgyomri inzulin és étkezés utáni inzulin. A lipid anyagcseréjének szabályozásában a berberin aktivitása jobb, mint a metforminé. A 13. hétre a trigliceridek és az összkoleszterin csökkent a berberin csoportban, és jelentősen alacsonyabb volt, mint a metformin csoportban.
• Kombinálva a berberint és a metformint, a cukorbetegek glikémiás és lipid paraméterei tovább javultak, fokozódott a betegek inzulinérzékenysége. A betegek derékbősége és derék/csípő aránya csökkent.

Vizsgálat 1:

Az egyes számú vizsgálat azt kutatta, hogy a berberin önmagában mennyire hatásos a cukorbetegség kezelésében. Az alanyok naponta háromszor 500 mg berberint vettek be minden fő étkezés elején, vagy 500 mg metformint naponta háromszor a fő étkezések után.

A berberin csökkentette a vércukrot és a lipideket. A berberin csoportban jelentős csökkenést észleltek az HbA1c-ben (2%-kal; P < 0,01), az éhomi vércukorszintben (FBG) (3,8 mmol/l-rel; P < 0,01) és a posztprandiális (étkezés utáni) vércukorszintben (PBG) (8,8 mmol/l-rel; P < 0,01). Az FBG (vagy PBG) folyamatosan csökkent a berberin kezelés alatt, elérve a 3,7 mmol/l-rel (vagy 8,7 mmol/l-rel) alacsonyabb alapértéket az 5. hétre, és ezen a szinten maradt a tanulmány végéig. A trigliceridek és az összkoleszterin 0,24 mmol/l-rel (P < 0,05) és 0,57 mmol/l-rel (P < 0,05) csökkent a berberin kezeléssel. Úgy tűnt, hogy csökkenő tendencia figyelhető meg az HDL-C és az LDL-C esetében is; azonban nem észleltek jelentős különbségeket az 1. hét és a 13. hét között a berberin csoportban.

Tehát a metforminnal összehasonlítva a berberin azonos hatást mutatott a glükóz anyagcseréjének szabályozásában, mint például az HbA1c, FBG, PBG, éhgyomri inzulin és étkezés utáni inzulin. A lipid anyagcseréjének szabályozásában a berberin aktivitása jobb, mint a metforminé. A 13. hétre a trigliceridek és az összkoleszterin csökkent a berberin csoportban, és jelentősen alacsonyabb volt, mint a metformin csoportban.

Vizsgálat 2

Az kettes számú vizsgálat azt kutatta, hogy milyen hatás érhető el, ha metformint kombinálunk berberinnel. A B vizsgálatban napi háromszor 500 mg berberint adtak a korábbi kezelésükhöz 3 hónapig. Ha gyomor-bélrendszeri mellékhatások jelentkeztek, a berberin adagját napi háromszor 300 mg-ra csökkentették.

A kezelés első 7 napjában a berberin csökkentette az éhgyomri vércukorszintet (FBG) 9,6 ± 2,7 mmol/l-ről 7,8 ± 1,8 mmol/l-re (P<0,001; 1C. ábra), valamint a posztprandiális vércukorszintet (PBG) 14,8 ± 4,1 mmol/l-ről 11,7 ± 3,6 mmol/l-re (P<0,001). A második héten az FBG és a PBG tovább csökkent, elérve a minimumot, amely rendre 2,1 mmol/l-rel (7,5 ± 2,1 mmol/l) és 3,3 mmol/l-rel (10,5 ± 2,5 mmol/l) volt alacsonyabb az alapértéknél, és ezután ezen a szinten maradt.

Az összetett terápia 5 hét alatt a berberin csökkentette az HbA1c-t 8,1%-ról 7,3%-ra (P < 0,001;). Az FBG és a PBG is jelentősen csökkent (P < 0,001). Az éhomi inzulin és a HOMA-IR 29,0%-kal (P < 0,01), illetve 46,7%-kal (P < 0,001) csökkent. A vér lipidei, beleértve a triglicerideket, az összkoleszterint és az LDL-C-t, csökkentek és jelentősen alacsonyabbak voltak az alapértéknél. A súly változatlansága mellett a betegek derékbősége és derék/csípő aránya jelentősen csökkent. Az 5. és 13. hét között nem észleltek jelentős változásokat a kritériumokban, kivéve az éhomi C-peptid (P < 0,05) és az étkezés utáni C-peptid (P < 0,01) növekedését. A tanulmány során az inzulinkezelésben részesülő betegek éhomi C-peptidje először csökkent, majd növekedett, és az étkezés utáni C-peptid 70,5%-kal emelkedett (P<0,01) a 13. héten.

Súlykontroll

A legújabb kutatások szerint a berberin nemcsak a vércukor- és lipidanyagcserét javítja, hanem testsúlycsökkentő kiegészítőként is ígéretes lehet. Egy 12 héten át tartó klinikai vizsgálatban, amelyben elhízott résztvevők napi háromszor 500 mg berberint szedtek, átlagosan 2,3 kg (5 font) súlycsökkenést, valamint 3,6%-os testzsírszázalék-csökkenést tapasztaltak. Emellett jelentős mértékben csökkentek a vérzsír-értékek is: a trigliceridszint 23%-kal, a koleszterinszint pedig 12,2%-kal mérséklődött.

Egy nagyobb áttekintő tanulmány (meta-analízis) szintén alátámasztja a berberin testsúly- és haskörfogat-csökkentő, valamint gyulladáscsökkentő hatását: az eredmények szerint a berberin szedése jelentősen csökkenti a testtömeget, a BMI-t, a hasi zsírt, valamint a C-reaktív protein (CRP) szintjét – ez utóbbi a szervezetben zajló gyulladás markere. A májfunkciós paraméterek (ALT, AST) a vizsgálatok alapján nem változtak számottevően, ami a berberin biztonságosságát támasztja alá.

A molekuláris kutatások arra is rámutattak, hogy a berberin gátolja a zsírsejtek differenciálódását, vagyis csökkenti a zsírszövet képződését, továbbá javítja a glükóz-anyagcserét az inzulinrezisztencia csökkentésével és az inzulinszekréció fokozásával. Emellett vérnyomáscsökkentő és érfalvédő hatásai is vannak, amelyek különösen előnyösek a metabolikus szindrómával élők számára. (R, R, R)

A berberin hatása a vérzsír-értékekre és szív-érrendszerre

Számos klinikai vizsgálat és meta-analízis igazolja, hogy a berberin jelentősen javíthatja a vérzsír-profilokat. Egy 16 tanulmányt összegző áttekintés szerint a berberin szedése csökkenti az összkoleszterin, az LDL koleszterin és a trigliceridek szintjét, miközben növeli a HDL koleszterin koncentrációját. Bizonyos kutatások alapján a berberin 13–15%-kal mérsékli az apolipoprotein B szintjét is, amely egy kulcsfontosságú szív-érrendszeri kockázati tényező.

2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegek körében végzett klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a berberin-tartalmú kivonat három hónapos alkalmazása jelentősen csökkentette a vérzsírokat (triglicerid, összkoleszterin, LDL, ApoB), a vércukorszintet, az inzulinszintet és az inzulinrezisztenciát, továbbá növelte az összes antioxidáns kapacitást.

Egy másik kutatás szerint önmagában, vagy más természetes vegyületekkel (pl. vörös élesztőrizs, asztaxantin) kombinálva a berberin 4 hét alatt akár 16–20%-kal is csökkentheti az összkoleszterint, 20–25%-kal az LDL-t, 15–29%-kal az ApoB-t, 22–26%-kal a triglicerideket, és 5–7%-kal növelheti a HDL-t. Mindeközben nem jelentkeztek mellékhatások vagy májkárosító hatások.

A berberin egyedülálló hatásmechanizmusának egyik kulcsa, hogy gátolja a PCSK9 nevű enzimet, így elősegíti az LDL-receptorok mennyiségének növekedését a májban. Ezáltal még hatékonyabban távolítja el az LDL-koleszterint a vérből. Míg a jelenleg elérhető PCSK9-gátlók drágák és nehezen adagolhatók, a berberin egy természetes, jól tolerálható alternatíva lehet a szív-érrendszeri kockázat csökkentésére, különösen diszlipidémiás vagy metabolikus szindrómában érintett személyeknél.

Összefoglalva a berberin hatékonyan és biztonságosan csökkenti az össz- és LDL-koleszterint, a triglicerideket, az ApoB-t, valamint emeli a HDL-koleszterint, és mindezt mellékhatások nélkül – így támogatja a szív-érrendszer egészségét és csökkentheti a kardiovaszkuláris kockázatot. (R, R, R, R, R)

Berberin: antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatások

A kutatások szerint a berberin kiemelkedő antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek számos krónikus betegség megelőzésében és kezelésében játszhatnak szerepet. Állatkísérletekben a berberin jelentősen mérsékelte a vese károsodásának biomarkereit, csökkentette a gyulladásos mediátorok (például TNF-α, IL-1β) szintjét, valamint növelte a szervezet antioxidáns védelmében részt vevő enzimek – mint a kataláz, szuperoxid-dizmutáz és glutation-peroxidáz – aktivitását.

Elhízás esetén, amelyet alacsony fokú, krónikus gyulladás jellemez, a berberin nemcsak a testsúlyt és a zsírlerakódást csökkentette, hanem javította a zsíranyagcserét, az inzulinérzékenységet, és mérsékelte a gyulladásos immunsejtek aktivitását is.  Laboratóriumi sejtkultúrákban a berberin erőteljesen visszaszorította a gyulladást kiváltó citokinek (például TNF-α, IL-6, IL-8, MCP-1, COX-2) termelődését az NF-κB jelátviteli útvonal gátlásán keresztül. Ez a folyamat központi szerepet játszik az érelmeszesedés és más krónikus gyulladásos betegségek kialakulásában.

A berberin tehát bizonyítottan védi a sejteket az oxidatív stressz káros hatásaitól, mérsékli a szervezetben zajló gyulladást, és támogathatja a krónikus gyulladásos betegségek – például elhízás, cukorbetegség, szív-érrendszeri betegségek – megelőzését és kiegészítő kezelését. (R, R, R)