Fisetin, 100 mg, MoleQlar

A fisetin (3,7,3′,4′-tetrahidroxi-flavon) egy természetes eredetű, polifenolos flavonoid, amely számos gyümölcsben és zöldségben előfordul — különösen az eperben (akár 160 μg/g koncentrációban), de megtalálható az almában, szőlőben, hagymában, uborkában és datolyaszilvában is. Az emberek átlagos napi fisetinbevitele hozzávetőleg 0.4 mg.

Kémiai szerkezetét tekintve a fisetin egy diphenil-propán-vázra épülő flavonol, négy hidroxilcsoporttal (3, 7, 3′ és 4′ pozíciókban), egy oxocsoporttal (C4-en), valamint egy kettős kötéssel a C2–C3 szénatomok között. Ezek a szerkezeti elemek szoros kapcsolatban állnak bioaktivitásával, különösen antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságaival. (R)

Szenolitikum

A fisetin napjaink egyik legígéretesebb természetes szenolitikus vegyülete, amelyről több tanulmány is kimutatta, hogy képes célzottan eltávolítani az öregedő sejteket a szövetekből. Ezek a sejtek korábban normál funkciójú sejtek voltak, amelyek irreverzibilis károsodás vagy osztódási kapacitásuk kimerülése miatt beléptek a sejtszintű öregedés állapotába. Normál esetben a súlyosan károsodott sejtek apoptózison keresztül pusztulnak el, azonban a szeneszcens sejtek erre nem képesek — ehelyett anyagcsere-aktív, de osztódásra képtelen állapotban maradnak a szervezetben.

Ezek az ún. „zombi sejtek” számos olyan bioaktív molekulát termelnek – köztük gyulladásos citokineket, kemokineket, proteázokat és növekedési faktorokat – amelyek károsítják a környező egészséges sejteket, elősegítik a krónikus szöveti gyulladást, rontják az extracelluláris mátrix integritását, és gátolják az őssejtek regenerációs potenciálját. Ez a jelenség központi szerepet játszik az ún. „inflammaging”, vagyis az életkorral összefüggő, krónikusan fennálló, alacsony szintű gyulladás kialakulásában.

A fisetin szenolitikus hatását több modellben is igazolták: a vegyület szelektíven célozza és eliminálja azokat a szeneszcens sejteket, amelyek krónikus gyulladást és szöveti károsodást idéznek elő az életkor előrehaladtával. Ezek a sejtek a senescence-associated secretory phenotype (SASP) révén olyan gyulladásos mediátorokat bocsátanak ki — például interleukinokat (IL-6, IL-8), tumor nekrózis faktort (TNF-α), valamint metalloproteinázokat (MMP-k) —, amelyek ronthatják a környező sejtek működését.

A fisetin hatásmechanizmusa részben ezeknek a SASP-faktoroknak az expresszióját gátolja, miközben aktivál olyan sejthaláli utakat (pl. kaszpáz-mediált apoptózist), amelyek lehetővé teszik a sérült szeneszcens sejtek eltávolítását. Ennek eredményeként csökken a szövetek gyulladásos állapota, stabilizálódik a sejtkörnyezet, és helyreáll a regenerációhoz szükséges őssejt-aktivitás. (R, R)

Fisetin mint erőteljes antioxidáns

A fisetin egy rendkívül hatékony természetes antioxidáns flavonoid, amely aktívan semlegesíti a szabad gyököket, ezzel mérsékli az oxidatív stresszt és védi a sejteket a károsodástól. Képes fokozni a szervezet saját védekező rendszerét, például növeli a glutation és a szuperoxid-diszmutáz szintjét. A kutatások szerint a fisetin gátolja a lipidperoxidációt, megakadályozza a DNS és sejtmembrán károsodását, és megőrzi a sejtek strukturális integritását.

Molekuláris szinten a fisetin antioxidáns aktivitása olyan kulcsszerkezeti elemekhez köthető, mint a 3-, 3′-, 4′-, és 7-hidroxilcsoportok, valamint a C2=C3 kettős kötés a flavonoid magvázon. Ezek a csoportok hatékonyan kapcsolódnak a reaktív oxigéngyökökhöz, miközben stabilizálják a fisetin szabadgyök-formáit.

A fisetin a sejtmembrán lipidrétegébe is képes beépülni, különösen a foszfolipidek poláris régiójába, ahol a legnagyobb a szabadgyökök koncentrációja. Ez lehetővé teszi, hogy közvetlenül ott fejtse ki hatását, ahol a legnagyobb szükség van rá – például az LDL oxidációjának gátlásában, ami kulcsfontosságú az érelmeszesedés megelőzésében. (R)

Kemopreventív

Az utóbbi évek kutatásai azt mutatják, hogy a fisetin jelentős szerepet játszhat a rák megelőzésében és kezelésében. Laboratóriumi és állatkísérletes vizsgálatok alapján kimutatták, hogy képes gátolni többféle daganatos sejt szaporodását, valamint csökkenteni az új erek képződését a tumor környezetében. Mivel a daganatok növekedéséhez elengedhetetlen a tápanyagellátás, az érképződés gátlása hozzájárulhat a tumor visszaszorításához.

A fisetin hatása túlmutat a sejtnövekedés puszta lassításán: képes befolyásolni a sejtek osztódásáért felelős molekuláris folyamatokat is. Egyes kutatások szerint például a fisetin megzavarja a sejtosztódás precíz menetét azáltal, hogy gátolja bizonyos kulcsfehérjék – mint például az Aurora B kináz – működését, amelyek a kromoszómák megfelelő szétválasztásáért felelősek. Ennek következtében a sejtek osztódása hibásan megy végbe, ami végső soron a rákos sejtek pusztulásához vezethet.

A fisetin gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, ugyanis gátolja a gyulladásos sejtek (például hízósejtek) aktiválódását, különösen az NF-κB és MAPK jelátviteli útvonalak visszaszorításával. Ezek a jelátviteli utak nemcsak a gyulladás, hanem a rákos sejtek túlélésében is szerepet játszanak, így a fisetin közvetve is hozzájárulhat a daganatellenes hatáshoz.

Az egyik legígéretesebb eredmény, hogy a fisetin főként a rákos sejteket támadja meg, míg az egészséges sejtek jóval kevésbé érzékenyek rá. Ez a szelektív hatás különösen fontos, mivel a jelenlegi daganatellenes kezelések – például a kemoterápia – gyakran károsítják az egészséges sejteket is. A fisetin ilyen értelemben célzottabb és kíméletesebb alternatívát jelenthet. (R, R)

Neuroprotektív

A fisetin több szinten fejti ki neuroprotektív hatását az Alzheimer-kór és más idegrendszeri betegségek ellen. Alzheimer-kóros modellekben a fisetin csökkentette az amyloid-béta lerakódást, a tau-fehérje kóros foszforilációját, valamint a gyulladásos folyamatokat, és javította a szinaptikus működést és memóriát. A hatás mögött olyan sejtszintű mechanizmusok állnak, mint az ERK1/2 és PI3K-Akt-GSK3β jelátviteli utak aktiválása, melyek kulcsszerepet játszanak az idegsejtek túlélésében, fejlődésében és a hosszú távú memóriában. A fisetin nemcsak az Alzheimer-modellben, hanem stroke, Huntington-kór és depresszió állatmodelljeiben is neurovédelmet mutatott, antioxidáns, gyulladáscsökkentő és neurotranszmitter-szintet szabályozó tulajdonságai révén. (R, R)