Resveratrol por( Veri-te™) 30 g, MoleQlar

A resveratrol (3,5,4′-trihidroxi-sztilbén) egy természetes, stilbén típusú polifenol. Vegyületként először 1940-ben izolálták és azonosították a Veratrum grandiflorum gyökeréből, azonban már több mint 2000 éve jelen van egyes tradicionális gyógyászati készítményekben is. Kémiai szerkezetét két fenolos gyűrű alkotja, amelyeket egy kettős kötés (stilbén-híd) köt össze. Ez felelős a cis- és transz-izomerek létezéséért, amelyek közül a transz-forma stabilabb és természetesen dominánsabb.

A resveratrol a növényekben úgynevezett fitoalexinként van jelen, amelyeket a növények stresszhelyzetekben – például gombafertőzés, UV-sugárzás vagy más káros hatások esetén – védekezésként termelnek. Több mint 70 növényfaj termeli természetesen, mennyisége főként az időjárási viszonyoktól és gombafertőzések jelenlététől függ.

Az emberi étrendben a resveratrol elsősorban a szőlőből származó vörösborban található meg nagyobb mennyiségben. A szőlő héjában, magjában, valamint a szár és a fás részekben koncentrálódik, emiatt a vörösbor resveratrol-tartalma magasabb, mint a fehérboré. Egyéb étrendi forrásai között szerepelnek a fekete áfonya, szeder és földimogyoró. Az ázsiai gyógyászatban a Polygonum cuspidatum gyökere is jelentős forrás, míg a Veratrum-fajokat a magas vérnyomás kezelésére használják.

Vízben való oldhatósága alacsony, ami korlátozza felszívódását. Viszont biológiai hasznosulása jelentősen növelhető, ha a port egy kanálnyi olajjal fogyasszuk el. (R)

Szerepe az öregedésben

Legfőbb érdekessége, hogy képes aktiválni a sirtuinokat, az úgynevezett „hosszú élet géneket”, valamint az AMPK enzimet, amelyek alapvető szerepet játszanak az öregedési folyamatok lassításában.

A sirtuinok NAD⁺-függő enzimek, amelyeket először élesztőben fedeztek fel. Ezek az enzimek számos funkcióval rendelkeznek, többek között szabályozzák a DNS-javítást, a sejtciklust, a mitokondriális funkciókat és a gyulladásos válaszokat is. Emiatt kulcsfontosságú szerepet játszanak az öregedési folyamatokban. A sirtuinok különösen nagy figyelmet kaptak azóta, hogy bebizonyosodott: központi szerepet játhatszanak a kalóriamegvonás (kalóriakorlátozás) által kiváltott élettartam-hosszabbító hatásokban, amelyeket számos állatfajnál – a muslicától kezdve az emlősökig – sikerült igazolni.

A resveratrol a sirtuinok közül leginkább a SIRT1 enzimet képes aktiválni. Kutatások szerint a resveratrol a SIRT1 fehérje szerkezetében változásokat idéz elő. Ezáltal növeli a sirtuin aktivitását, amely végül számos sejtes folyamatot pozitívan befolyásol, többek között javítja a DNS stabilitását, csökkenti a gyulladást, és optimalizálja a sejtek energia-anyagcseréjét.

Laboratóriumi vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a resveratrol SIRT1-en keresztül képes aktiválni az AMPK (adenozin-monofoszfát-aktivált protein-kináz) enzimet is, méghozzá egy speciális visszacsatolási körön keresztül. Ez kritikus szerepet tölt be az energiaérzékelésben: ha a sejtekben megfelelő az ATP-szint, a resveratrol elősegíti a stresszválaszt. 

A kutatások alapján felmerült az is, hogy a resveratrol hatásmechanizmusa sok tekintetben hasonlít a kalóriamegvonás hatásaihoz, anélkül, hogy ténylegesen csökkentenünk kellene az ételfogyasztást. Mivel a sirtuinok aktiválása révén képes utánozni a kalóriakorlátozás pozitív hatásait, a resveratrol egy ígéretes eszköz lehet az öregedés, a metabolikus szindróma, a krónikus gyulladás és más krónikus betegségek megelőzésére. (R, R, R)

A resveratrol vérnyomásra gyakorolt hatásai:

A resveratrol potenciálisan jótékony hatással lehet a szív- és érrendszer működésére, különösen a magas vérnyomás csökkentésében. Az elmúlt évek kutatásai feltárták, hogy a resveratrol számos mechanizmuson keresztül fejti ki előnyös hatását, amelyek közül kiemelkednek antioxidáns és gyulladáscsökkentő tulajdonságai.

A resveratrol egyik legfontosabb hatásmechanizmusa az endotéliális nitrogén-oxid-szintáz (eNOS) aktivitásának fokozása, amely növeli a nitrogén-oxid (NO) termelődését. A nitrogén-oxid létfontosságú szerepet tölt be az erek tágulásában, mivel ellazítja az erek simaizmait, ezáltal javítja az endotélium működését és mérsékli a magas vérnyomást. Laboratóriumi vizsgálatok igazolták, hogy a resveratrol fokozza az eNOS enzim expresszióját, serkenti annak aktivitását, valamint gátolja az NO oxidatív károsodását. Ezeknek a folyamatoknak hátterében a SIRT1, AMPK, Nrf2 és NFκB jelátviteli utak aktiválása, illetve az ösztrogénreceptorok bevonása áll.

Állatkísérletes modellekben, például diabéteszes vagy magas vérnyomásra hajlamos állatoknál, a resveratrol rendszeres adagolása jelentős mértékben csökkentette a szisztolés vérnyomást és mérsékelte az erek oxidatív stresszét. A humán kutatások területén egy 2014-es metaanalízis összegezte hat randomizált klinikai vizsgálat eredményét, összesen 247 résztvevő bevonásával. Ez a vizsgálat arra jutott, hogy magasabb dózisban (legalább napi 150 mg) alkalmazva a resveratrol szignifikáns, átlagosan 11,90 Hgmm-es csökkenést eredményezett a szisztolés vérnyomásban. Alacsonyabb dózisoknál hasonló hatást azonban nem tapasztaltak, ami arra utal, hogy a resveratrol vérnyomáscsökkentő hatása dózisfüggő.

Összességében a resveratrol ígéretes lehetőséget jelent a magas vérnyomás kezelésében, mivel egyszerre célozza meg az erek oxidatív stresszének csökkentését és a nitrogén-oxid-elérhetőség növelését. (R, R, R, R)

Hatása a vérzsírokra

Több kutatás is igazolta, hogy a resveratrol képes kedvezően befolyásolni a vérzsírszinteket. Laboratóriumi kísérletekben megfigyelték, hogy a resveratrol csökkenti a teljes koleszterinszintet, a trigliceridek és az LDL-koleszterin („rossz koleszterin”) mennyiségét, miközben növeli a HDL-koleszterin („jó koleszterin”) szintjét. Ezen kívül, magas fehérje- és zsírtartalmú étrend mellett a resveratrol mérsékelte a testtömeget, csökkentette a testzsírt, valamint a zsírsejtek (adipociták) méretét is. Molekuláris szinten a resveratrol gátolja a lipogenezisben és adipogenezisben szerepet játszó kulcsgének – például az ACC, FAS, PPARγ és SREBP-1c – expresszióját, ezáltal közvetlenül befolyásolja a zsíranyagcserét.

A resveratrol kedvező hatását részben úgy fejti ki, hogy mérsékli egy, a koleszterintermelést szabályozó enzim aktivitását, ezzel csökkentve a teljes koleszterinszintet. Ezen túlmenően antioxidáns tulajdonságai révén jelentősen csökkenti az LDL-koleszterin oxidációját, amely kulcsszerepet játszik az érelmeszesedés (atherosclerosis) kialakulásában. Az oxidált LDL elősegíti a plakkok képződését az artériák falában, ezért csökkentése fontos érvédő hatás.

Embereken végzett, randomizált, placebo-kontrollált klinikai tanulmány során statinkezelésben részesülő betegek kaptak napi 8 mg resveratrollal dúsított szőlőkivonatot hat hónapon át. A vizsgálat eredményei szerint a resveratrol jelentősen csökkentette az LDL-koleszterin szintjét (4,5%-kal), az oxidált LDL-t (20%-kal), és az érelmeszesedést elősegítő ApoB lipoprotein mennyiségét (9,8%-kal). Ezzel szemben resveratrol nélküli kivonat vagy placebo mellett ezek a hatások nem, vagy csak minimálisan jelentkeztek. A resveratrol alkalmazása nem mutatott sem máj-, sem vese-, sem pajzsmirigy-funkcióra gyakorolt negatív mellékhatást.

Összességében tehát a resveratrol rendszeres alkalmazása jelentős jótékony hatással lehet a zsíranyagcserére, csökkentheti a testzsírt és javíthatja a vérzsírszinteket, így fontos szerepet játszhat a metabolikus szindróma megelőzésében. Antioxidáns hatásával képes mérsékelni az LDL-koleszterin oxidációját, ezzel csökkenti az érelmeszesedés és a kapcsolódó szív- és érrendszeri betegségek kockázatát. (R, R, R, R, R, R)

A resveratrol hatása az életkorral járó kognitív hanyatlásra és Alzheimer-kórra

Kutatások szerint képes csökkenteni a kognitív hanyatlás egyik fő okozójának tartott béta-amiloid fehérjék toxikus aggregációját, amelyek kulcsszerepet játszanak az Alzheimer-kórra jellemző plakkok kialakulásában.

A resveratrol neuroprotektív hatását több mechanizmuson keresztül fejti ki: egyrészt antioxidáns tulajdonságai révén csökkenti az oxidatív stresszt, amely az Alzheimer-kór egyik fontos patológiás tényezője. Másrészt kedvezően befolyásolja a fémionok anyagcseréjét, amelyek szintén hozzájárulhatnak az agyi károsodások kialakulásához. Továbbá bizonyították, hogy aktiválja a sejtekben zajló proteosztázist (fehérjeegyensúlyt), elősegítve a toxikus fehérjék lebontását. Ezen folyamatok hozzájárulnak a béta-amiloid toxicitásának mérsékléséhez.

Egy humán klinikai vizsgálat során enyhe-közepes Alzheimer-kóros betegek resveratrol kezelésének hatására csökkent a cerebrospinális folyadékban a neurogyulladással összefüggő molekulák szintje, míg egyes gyulladáscsökkentő és idegvédő faktorok (például IL-4, FGF-2) mennyisége nőtt. A kezelés továbbá lassította a betegek kognitív képességeinek romlását és mindennapi életvitelükben való hanyatlást is.

A resveratrol egyszerre több ponton is támogathatja az idegrendszer védelmét: csökkenti a neurotoxikus fehérjék felhalmozódását, mérsékli a neurogyulladást, így ígéretes lehetőség az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás lassításában és az Alzheimer-kór megelőzésében. (R, R, R, R)

A resveratrol hatásai a cukoranyagcserére

Több kutatás is kimutatta, hogy a resveratrol kedvezően hat a cukoranyagcserére és növelheti az inzulinérzékenységet. A resveratrol egyik fő mechanizmusa az, hogy fokozza a glükózfelvételt azáltal, hogy növeli a sejtek felszínén található GLUT4 (inzulinfüggő glükóztranszporter) mennyiségét. Emellett emeli az adiponektin szintjét is, amely hormon javítja a sejtek inzulinérzékenységét. Továbbá növeli a GLP-1 (glukagon-szerű peptid-1) nevű bélhormon termelődését, amely szintén segít szabályozni a vércukorszintet. Molekuláris szinten a resveratrol aktiválja az AMPK enzimet, amely kulcsszerepet játszik a glükóz-anyagcsere javításában, valamint aktiválja a SIRT1 enzimet, amellyel a kalóriamegvonás előnyeit képes utánozni.

Cukorbetegség esetén a krónikusan magas vércukorszint miatt kialakuló oxidatív stressz jelentős szerepet játszik a diabéteszes szövődmények kialakulásában. Állatkísérletekben resveratrol-kezelés hatására javult a vese működése: csökkent a fehérjevizelés, javultak a vesefunkciós értékek, és mérséklődött a vesékben zajló oxidatív stressz. Ennek hátterében a resveratrol antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása áll, valamint az, hogy aktiválja az AMPK-t és csökkenti a proinflammatorikus folyamatokat.

Összességében a resveratrol ígéretes hatóanyag a cukorbetegség kezelésében, mivel növeli az inzulinérzékenységet, javítja a glükózanyagcserét, csökkenti a diabétesz okozta oxidatív stresszt és gyulladást. (R, R, R, R, R, R, R)