Szulforafán komplex glükorafaninnal és mirozinázzal, MoleQlar

A szulforafán egy kéntartalmú vegyület, amely legnagyobb mennyiségben a keresztesvirágú zöldségekben – például a brokkoliban és káposztában – található meg. A növényekben kezdetben inaktív formában, glukorafanin néven van jelen, amelyből csak akkor alakul át aktív szulforafánná, ha a növényi sejtek sérülnek, például vágás, aprítás vagy rágás során. Ekkor szabadul fel a mirozináz nevű enzim, amely a glukorafanin lebontását végzi, és ennek eredményeként jön létre a bioaktív szulforafán.

Több tanulmány egyértelműen kimutatta, hogy a nyers brokkoli tízszer több szulforafánt tartalmaz, mint a főtt változat, és a felszívódása is gyorsabb és hatékonyabb: nyers fogyasztás mellett a biohasznosulás körülbelül 37%, míg főzve csupán 3,4%. A főzés ráadásul eltolja a szulforafán felszívódásának csúcsát is: míg nyers brokkolinál ez 1,6 óra, főttnél akár 6 óra is lehet. Ennek oka, hogy a mirozináz és a szulforafánképződést segítő kofaktor is hőérzékeny: ha a zöldségeket túl magas hőmérsékleten (például 140 °C felett) kezeljük, ezek lebomlanak, és az aktív szulforafán helyett egy inaktív forma, a szulforafán-nitril keletkezik.

A kutatások azt is kimutatták, hogy a párolás 1–3 percig a legoptimálisabb főzési módszer a szulforafán megtartása szempontjából. A forralás és a mikrózás viszont jelentős veszteséget okoz, nemcsak a szulforafánban, hanem más tápanyagokban – például a C-vitaminban, klorofillban és fehérjékben – is. Különösen a keleti konyhában elterjedt pirítás vagy a pirítás utáni főzés a legtöbb tápanyagveszteséggel jár. Ezért ha célunk a szulforafán egészségvédő hatásának maximalizálása, akkor érdemes a brokkolit nyersen vagy enyhén párolva fogyasztani, elkerülve a túlzott hőkezelést. (R, R, R, R)

Gyulladácsökkentés

A szulforafán kifejezetten erős gyulladáscsökkentő hatással is rendelkezik, amelyet elsősorban a Nrf2 jelátviteli útvonal aktiválásán keresztül fejt ki. A Nrf2 egy olyan transzkripciós faktor, amely a sejtek védekező mechanizmusait irányítja, különösen az oxidatív stressz – vagyis a sejtkárosodást okozó szabadgyökök – elleni küzdelemben. A szulforafán serkenti a Nrf2 felszabadulását és annak bejutását a sejtmagba, ahol több mint száz védőhatású fehérje termelését indítja el, köztük antioxidánsokat és méregtelenítő enzimeket is.

Ez az aktiváció nemcsak a sejtek általános védelmét szolgálja, hanem konkrét gyulladásos folyamatokat is képes visszaszorítani, ami különösen fontos a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében és kezelésében. Az oxidatív stressz ugyanis kulcsszerepet játszik az olyan kóros folyamatokban, mint az érelmeszesedés, a szívizomkárosodás vagy a krónikus érgyulladás. Állatkísérletek kimutatták, hogy a szulforafán hatására a Nrf2 aktiválódik az érrendszer azon területein, amelyek egyébként hajlamosak gyulladásos elváltozásokra, és gátolja a gyulladásos p38-VCAM-1 jelátviteli útvonalat, amely kulcsszerepet játszik az érfal sejtjeinek gyulladásos aktivációjában.

A szulforafán tehát a sejtek védelmi rendszereinek serkentésén keresztül megelőzheti vagy csökkentheti a krónikus gyulladásokat, különösen a szív- és érrendszeri betegségek esetén. (R, R)

Rákellenes hatás

A kutatások az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet szenteltek a szulforafánnak, mivel számos laboratóriumi és állatkísérlet igazolta erőteljes rákellenes tulajdonságait. A szulforafán képes csökkenteni a daganatsejtek számát és méretét, sőt, bizonyos típusú rákos őssejteket is célzottan képes elpusztítani, amelyek a daganatok kiújulásáért és áttétképződéséért felelősek. Különösen az emlő- és prosztatarák esetében mutattak ki jelentős hatást.

A szulforafán működése több különböző biológiai úton keresztül valósul meg. Egyrészt aktiválja a szervezet saját antioxidáns és méregtelenítő enzimeit, amelyek segítenek a sejtekben keletkező káros anyagok semlegesítésében. Másrészt gátolja a rákkeltő anyagok aktiválódását, ezzel már a daganatképződés korai szakaszában beavatkozik. Fontos tulajdonsága, hogy ösztönzi az apoptózis, azaz a programozott sejthalál folyamatát, ami a szervezet természetes módszere a hibás vagy veszélyes sejtek eltávolítására. Emellett megállítja a sejtciklust, vagyis megakadályozza a daganatsejtek további osztódását, és gátolja az új véredények kialakulását, amire a tumoroknak szükségük lenne a növekedéshez.

A legmodernebb kutatások szerint a szulforafán epigenetikai szinten is képes beavatkozni a daganatképződésbe, vagyis hatással van a gének ki- és bekapcsolására anélkül, hogy a DNS-t közvetlenül megváltoztatná. Képes például újra aktiválni olyan elnyomott géneket, amelyek természetes módon gátolnák a tumorok kialakulását, és közben visszaszorítja azokat a mechanizmusokat, amelyek elősegítik a daganat növekedését. Ez a tulajdonság különösen fontossá válik napjainkban, amikor az epigenetikai változások egyre több daganatos megbetegedés hátterében állnak. (R, R, R, R, R)

Szív- és érrendszer

A szulforafán szív- és érrendszeri védőhatásai egyre erőteljesebb tudományos alátámasztást nyernek, különösen gyulladáscsökkentő, antioxidáns és vérnyomáscsökkentő tulajdonságai révén. A kutatások szerint ugyanis aktiválja a Nrf2 nevű transzkripciós faktort, amely kulcsszerepet játszik a sejtek oxidatív stressz elleni védelmében és a gyulladásos folyamatok szabályozásában.

Kísérletekben a szulforafán alkalmazása csökkentette a magas vérnyomást, javította az erek szerkezetét és mérsékelte a gyulladásos fehérjék szintjét, amelyek szerepet játszanak az érfalak beszűkülésében – ez az érelmeszesedés egyik előidézője. A kezelés hatására helyreállt a vese szöveteinek DNS-metilációs mintázata, ami arra utal, hogy a szulforafán akár epigenetikai szinten is képes lehet csökkenteni a magas vérnyomás és más szív-érrendszeri kockázatok kialakulását.

Kiemelkedő eredményeket értek el olyan állatmodellekben is, amelyek az érelmeszesedés hajlamosító pontjait vizsgálták: itt a szulforafán hatására gátlódott a p38-VCAM-1 gyulladásos jelátviteli útvonal, és az érbelhártya sejtjei kevésbé mutattak gyulladásos aktivitást. Ezek a mechanizmusok azt jelzik, hogy a szulforafán csökkentheti az érfali gyulladást és az LDL-koleszterin oxidációját, amelyek kulcsfontosságúak a szívbetegségek kialakulásában.

Összességében elmondható, hogy a szulforafán komplex módon járul hozzá a szív egészségéhez. (R, R, R, R)

Vércukorszint

A szulforafán nemcsak antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatása miatt vált ismertté, hanem ígéretes vércukorszint-szabályozó tulajdonságai miatt is egyre inkább a figyelem középpontjába kerül. Különösen a 2-es típusú cukorbetegség esetén mutatott kiemelkedő hatást: egy 12 hetes, embereken végzett vizsgálat szerint a brokkolicsíra-kivonattal (amely nagy mennyiségű szulforafánt tartalmaz) kezelt betegek éhomi vércukorszintje átlagosan 6,5%-kal csökkent, miközben javult a hemoglobin A1c értékük is – ez a hosszú távú vércukorszint-szabályozás egyik kulcsfontosságú mutatója.

Különösen az elhízott, rosszul kontrollált cukorbetegek esetében volt jelentős ez a javulás. A szulforafán hatása mögött részben az áll, hogy aktiválja a Nrf2 jelátviteli útvonalat, amely egy kulcsfontosságú szabályozója a sejtek oxidatív stressz elleni védekezésének és a gyulladásos folyamatok visszaszorításának. Ez a mechanizmus segít megvédeni a szervezetet a magas vércukorszint okozta sejtkárosodástól, és csökkenti a májban a glükóztermelést – ami gyakori probléma a 2-es típusú diabéteszben.

Állatkísérletek megerősítették ezeket az eredményeket: a szulforafánnal kezelt elhízott egerek jobb glükóztoleranciát és inzulinérzékenységet mutattak. Ezt a hatást részben az inzulinszignál-útvonal javításával éri el, beleértve az IRS-1, Akt és GLUT4 kulcsfehérjék aktiválását az izomszövetben, amelyek szerepet játszanak a cukor felvételében. Az is bebizonyosodott, hogy a szulforafán elősegíti a GLUT4 transzporterek sejtfelszínre jutását, így hatékonyabbá téve a glükóz felhasználását az izmokban.

Továbbá, a szulforafán nemcsak a vércukorszintet, hanem a cukorbetegség szövődményeit is képes lehet mérsékelni. Mindez annak köszönhető, hogy csökkenti a krónikus oxidatív stresszt, amely a magas vércukorszint egyik legkárosabb következménye. (R, R, R)