TMG (betain) por, 120 g, MoleQlar

A trimetil-glicin (TMG), más néven betaine, egy természetes eredetű vegyület, amely szerkezetileg a glicinhez hasonlít, de három metilcsoportot tartalmaz, ezért képes metildonorként működni. Először a cékla (Beta vulgaris) növényből azonosították, később számos egyéb élelmiszerben, például búzacsírában, spenótban, tengeri élőlényekben is kimutatták. Az emberi szervezet számára TMG leginkább étrendi forrásokból származik, de képes endogén módon is szintetizálni kolinból. Ez a belső szintézis különösen fontos az újszülöttek anyagcseréjében, ahol a szervezet magas TMG szintje ennek hatékonyságára utal.

Biológiai szerepe kettős: egyrészt alapvető metildonorként vesz részt a metilációs folyamatokban, különösen a homocisztein metioninná történő átalakításában a betaine-homocisztein metiltranszferáz (BHMT) enzim közvetítésével. Ez a folyamat elsősorban a májban és a vesékben zajlik, és kulcsfontosságú a metionin-ciklus, illetve a metilációs egyensúly fenntartásában. Másrészt a TMG ozmolittulajdonságokkal is rendelkezik: képes megvédeni a sejteket az ozmotikus stressztől úgy, hogy nagy koncentrációban is felhalmozódhat anélkül, hogy károsítaná a sejtfunkciókat. E tulajdonság különösen fontos a máj, a vese és az agy sejtjeiben, ahol a környezeti stresszhatások gyors alkalmazkodást igényelnek.

Az utóbbi évek kutatásai rámutattak arra, hogy a TMG nemcsak alapvető sejtfunkciókat támogat, hanem szerepet játszhat a különböző betegségek megelőzésében és kiegészítő kezelésében is. (R)

TMG mint metildonor

A metildonor olyan vegyület, amely képes egy metilcsoportot (–CH₃) átadni más molekuláknak a szervezet biokémiai folyamatai során. Ezek a metilációs reakciók kulcsszerepet játszanak az anyagcsere szabályozásában, a génexpresszió finomhangolásában, a DNS-javításban, valamint számos más epigenetikai és sejtszintű folyamatban.

A TMG metilcsoport-donorként működik, azaz képes „átadni” metilcsoportját más molekuláknak. Ezt a folyamatot szemléltethetjük úgy, mintha a TMG egy „sapkát” adna át egy másik molekulának. Amikor ez a sapka (a metilcsoport) felkerül egy célmolekulára, annak szerkezeti és működésbeli tulajdonságai megváltozhatnak – például aktiválódhat vagy gátlódhat egy enzim, módosulhat a génműködés vagy megváltozhat a sejtanyagcsere egyensúlya.

A NAD⁺ előanyagok – például NMN (nikotinamid-mononukleotid) vagy NR (nikotinamid-ribozid) – alkalmazása során a TMG pótlása különösen fontos lehet. Ezek az előanyagok fokozzák a NAD⁺ szintézisét, de melléktermékként nikotinamid (NAM) keletkezik, amelyet a szervezet metilációval alakít át és választ ki. Ez a fokozott metiláció kimerítheti a szervezet metilcsoport-tartalékait, ami hosszú távon hátrányosan befolyásolhatja a metilációval szabályozott biológiai folyamatokat. A TMG kiegészítése segíthet fenntartani az optimális metilációs kapacitást, és kiegyensúlyozni az NAD⁺ növelő terápiák hatását. (R, R)

Homocisztein

A homocisztein egy kéntartalmú, nem esszenciális aminosav, amely a metionin nevű aminosav lebontása során keletkezik a szervezetben. Normál körülmények között a homocisztein nem halmozódik fel a véráramban, mivel két fő anyagcsereút révén továbbalakul: metiláció útján visszaalakul metioninná (ezt a folyamatot a folát, a B12-vitamin, és TMG támogatja), illetve transzszulfuráció révén cisztein keletkezik belőle, melyhez B6-vitamin szükséges.

Ha azonban ezen vitaminok hiányoznak, vagy genetikai rendellenesség (például MTHFR génpolimorfizmus) akadályozza e folyamatokat, a homocisztein nem bomlik le megfelelően, és a vérplazmában felhalmozódik. Ezt az állapotot nevezzük hiperhomociszteinémiának, amely számos krónikus betegség független kockázati tényezőjének számít.

Emelkedett homociszteinszint mellett károsodik az érfalak integritása, nő a gyulladásos mediátorok szintje, és fokozódik a véralvadási hajlam. Ennek eredményeként hosszú távon elősegíti az ateroszklerózis (érelmeszesedés) kialakulását, megnövelve a szívinfarktus, a stroke és más szövődmények kockázatát. Emellett egyre több adat utal arra, hogy a homocisztein neurotoxikus hatással is bír: befolyásolja a központi idegrendszer működését, gátolja a neuronális sejtek regenerációját, és szerepet játszhat neurodegeneratív betegségek, például az Alzheimer-kór progressziójában is.

A nők esetében különös figyelmet érdemel, hogy a megemelkedett homociszteinszint összefüggést mutat a vetélés, a terhességi toxémia (preeklampszia), valamint más magzati fejlődési rendellenességek kockázatával. Ezen állapotok megelőzésében a folsav, valamint a B6- és B12-vitamin-pótlásnak meghatározó szerepe lehet.

Klinikai vizsgálatok alapján napi 4 grammig történő fogyasztása hatékonyan csökkenti a homociszteinszintet, miközben nem emeli a vérzsírszinteket vagy a vérnyomást.

A TMG, mint metildonor közvetlenül támogatja a homocisztein metioninná való átalakítását egy enzimatikus reakcióban, így segít csökkenteni a vérben a homocisztein szintjét. Ez a folyamat metilcsoportokat igényel, melyeket a TMG biztosít, ezzel elősegítve a szervezet egészséges metionin-háztartását és csökkentve a szív- és érrendszeri kockázatokat. (R, R)

TMG, mint ozmolit

Az ozmolitek olyan anyagok, amelyek segítenek fenntartani a sejtek folyadékegyensúlyát, így kulcsszerepet játszanak a sejtek túlélésében és optimális működésében. Ha ez az egyensúly megbomlik, akár sejtpusztuláshoz is vezethet. A TMG nemcsak fontos metildonor a szervezetben, hanem jelentős szerves ozmolitként is működik. Amikor nem vesz részt a metilációs anyagcserében, a szövetekben halmozódik fel, és a sejttérfogat szabályozásában játszik szerepet.

A TMG fontos szerepet játszik a sejtek vízháztartásának és energiamérlegének stabilizálásában, valamint az anyagcsere-folyamatok támogatásában. A vázizomzatban például hozzájárul az izomrostok duzzadásához, amely jelként serkentheti a fehérjeszintézist, javítva ezzel az izomrostok szerkezeti stabilitását. A TMG egyike az úgynevezett ozmoprotektánsoknak – olyan kis molekulatömegű, vízoldékony szerves vegyületeknek (mint a taurin), amelyek nagy koncentrációban is képesek felhalmozódni a sejtekben anélkül, hogy zavarnák azok működését. Ezen anyagok hatékonyan védik a sejteket az ozmotikus stressz ellen, amely például hiperozmotikus környezetben vízvesztést, sejttérfogat-csökkenést, és ennek következtében akár sejtelhalást is okozhat.

A TMG különlegessége, hogy nemcsak a sejtek vízterének egyensúlyát támogatja, hanem képes stabilizálni a fehérjék térszerkezetét is, meggátolva azok denaturációját. Ezen túlmenően növeli a sejtek szabad víztartalmát és a citoplazma térfogatát, ezáltal megelőzi a sejtzsugorodást és gátolja a hiperozmotikus stresszhez kapcsolódó apoptotikus mechanizmusokat. Ilyen körülmények között – például a vesében – a sejtek képesek megnövelt mennyiségű betaint felvenni specifikus ozmolittranszportereken keresztül, hogy kompenzálják az őket érő vízháztartási terhelést. Mindezek alapján a betain, mint ozmoprotektáns, kulcsszerepet tölt be a sejtek struktúrájának, működésének és túlélőképességének fenntartásában, különösen stresszhelyzetekben. (R)

Teljesítmény fokozása

A TMG elősegíti a kreatin bioszintézisét és elérhetőségét, amely egy másik izomépítő anyag, és nagyon népszerű a sportolók körében. A kreatin egyrészt energia tároló molekulaként működik és támogatja a sejtek erőképességét, másrészt stimulálja a fehérjeszintézist és az új izomsejtek kialakulását.
Feltételezhető, hogy a TMG az anabolikus, azaz izomépítő folyamatok kombinációja révén elősegíti az izomnövekedést. Egy nemrégiben végzett tudományos elemzés eredményei arra utalnak, hogy a betain étrend-kiegészítőként hatékony kiindulópont a testzsír csökkentésére. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy a TMG rendszeres étrendi kiegészítése javította a fizikumot, a kar körfogatát és a fekvenyomás edzési kapacitását, sőt hajlamos volt növelni az erőt is. (R, R)

Több tanulmányban is kimutatott teljesítmény- és erőnövelő hatásokat. Az egyik ilyen vizsgálatban fiatal focistákat két csoportra osztottak. Az egyik csoport napi 2 gramm betaint (TMG), míg a másik csoport placebót kapott. A 14 hét során több paramétert is mértek, és számos dologban, többek között a maximális oxigénfelvevő képességben (VO2max) statisztikailag szignifikáns különbségeket tapasztaltak.
A VO2max egy fontos paraméter, amely egy személy fittségének értékelésére szolgál, Dr. Peter Attia a VO2max-ot az egyik legfontosabb hosszú élettartamot jelző markernek tartja. Azonban ebben a tanulmányban kimutatták, hogy a betain (TMG) kiegészítése egy megerőltető edzésprogrammal együtt tovább növelheti a VO2max-ot. (R)

A TMG hatása az inzulinrezisztenciára

Az inzulinrezisztencia – az az állapot, amikor a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulin hormonra – központi szerepet játszik a 2-es típusú cukorbetegség, a metabolikus szindróma és az elhízás kialakulásában. A TMG potenciális étrendi kiegészítőként egyre nagyobb figyelmet kap ezen állapotok megelőzésében és kezelésében, különösen kedvező hatásai miatt a glükóz- és zsíranyagcserére.

Egy 2400 fős populációs vizsgálat kimutatta, hogy a magasabb étrendi kolin- és  TMG bevitel szignifikánsan alacsonyabb inzulinrezisztenciával társult. Akik a legtöbb kolint és TMG fogyasztották, mutatták a legkedvezőbb glükóz- és inzulinprofilokat. Eredményeik szerint ezek a mikrotápanyagok negatív korrelációt mutattak az éhomi glükóz- és inzulinszintekkel, és pozitív korrelációt a jobb inzulinérzékenységgel.

Ezeket az eredményeket egy 2018-as kísérlet megerősítette, amelyben a TMG csökkentette az inzulinrezisztenciát, javította a zsírsavoxidációt, valamint csökkentette az izomsejtekben történő zsírfelhalmozódást. Emellett gátolta az új fehér zsírszövet kialakulását és elősegítette annak „barnásodását” (browning), fokozva így az energiafelhasználást a mitokondriális biogenezis serkentésével. Az inzulin- és glükóztolerancia-tesztek egyértelműen jelezték az inzulinérzékenység javulását.

Összefoglalva a TMG kiegészítés kedvező hatással lehet az inzulinrezisztenciára, különösen azáltal, hogy támogatja a sejtek inzulinérzékenységét, csökkenti a zsírlerakódást, mérsékli a gyulladást, és pozitívan befolyásolja a glükóz-anyagcserét. (R, R)