regeNAD, NAD regeneráló komplexum, MoleQlar

A NAD+ (nikotinamid-adenin-dinukleotid) egy koenzim és szinte minden biológiai sejtben megtalálható. A koenzim egy kis szerves molekula, amely egy enzimmel együttműködve indítja el a kémiai reakciókat. A NAD+ termelése három különböző módon történik bizonyos előanyag molekulákon keresztül:

A NAD+ három keletkezési útvonala:

• de novo út: az aminosav triptofán a kiindulási anyag.
• Preiss-Handler út: niacin (B3 vitamin) a kiindulási anyag.
• Recycling- újrahasznosítási útvonal: a NAD+ újrahasznosítása történik itt, melynek közvetlen előanyaga az NMN.

A NAD+ a legelterjedtebb és legfontosabb molekula, mely megtalálható az emberi test minden sejtjében. Nélküle az élet nem létezne. A NAD+ nemcsak abban segít, hogy az élelmiszereket energiává alakítsa át a szervezet, hanem döntő szerepet játszik a DNS integritásának megőrzésében, és biztosítja a megfelelő sejtműködést, hogy megvédje szervezetünket az öregedéstől és a betegségektől. Szervezetünk NAD szintje drámaian csökken az életkor előrehaladtával (R).

Miért csökken a NAD szintünk?

Ahogy öregszünk, szervezetünk egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe – és ez alól a sejtszintű energiatermelés sem kivétel. A NAD⁺ szint csökkenése mögött több, egymással összefüggő biológiai folyamat áll.

Az évek során egyre több DNS-károsodás történik a sejtjeinkben. Ilyenkor a szervezet aktiválja a „javítóműhelyt” – például a PARP nevű enzimeket –, melyek hatékonyan próbálják helyreállítani a sérült genetikai állományt. Ehhez azonban rengeteg NAD⁺-ra van szükségük, így jelentősen megcsappan a sejtek rendelkezésére álló készlet.

A modern életmód sem kedvez a NAD⁺-szintnek. A túlevés, a túlzott alkoholfogyasztás, a kevés alvás és a mozgásszegény életmód sejtkárosító hatása szintén fokozza a NAD⁺ felhasználását.

Ráadásul az életkor előrehaladtával csökken egy kulcsfontosságú enzim, a NAMPT aktivitása – ez az enzim felelős a NAD⁺ előállításáért és újrahasznosításáért. Ezzel szemben egy másik enzim, a CD38, amely lebontja a NAD⁺-t, egyre aktívabbá válik. Az egyensúly felborul, és a NAD⁺ termelése visszaesik.

A mitokondriumok – az energiagyáraink – szintén veszítenek hatékonyságukból az öregedés során, ami tovább rontja a NAD⁺ újratermelésének képességét. Emellett az életkorral fokozódó gyulladásos folyamatok is csökkentik a NAD⁺ szintjét, hiszen ezek során szintén több NAD⁺ bomlik le.

Összességében tehát a NAD⁺ szint csökkenése nem egyetlen tényező következménye, hanem egy komplex biológiai láncolaté, amely az öregedés természetes velejárója – de az életmódbeli szokásainkkal is hatással lehetünk rá.

A NAD+ útvonalak

Logikusnak tűnne, hogy közvetlenül a kész NAD+ molekulát alkalmazzuk. A gyakorlat azonban gyorsan megmutatta: ez az út nem túl hatékony. A NAD+ molekula – akár intravénásan, akár szájon át adagolva – egyszerűen túl nagy, és nem képes közvetlenül bejutni a sejtekbe.

A szervezet három különböző úton képes NAD+ molekulát szintetizálni – ezek azonban az életkor előrehaladtával egyaránt hanyatlani kezdenek. A cél tehát az, hogy mindhárom útvonalat megfelelően támogassuk.

Az egyik fő szintézisút az ún. de novo mechanizmus, amelynek során a szervezet különféle alapanyagokból képes új NAD+ molekulákat előállítani. E folyamat támogatására az L-triptofán különösen ígéretes: ez az esszenciális aminosav a szervezetben közvetlenül felhasználható NAD+ szintézisére. Az L-triptofán bevitelének növelésével tehát természetes módon serkenthetjük az új NAD+ molekulák képződését, és hozzájárulhatunk az energiaháztartás optimalizálásához.

Emellett érdemes megemlíteni két további, szerkezetileg hasonló molekulát: a nikotinamidot és a nikotinsavat. Bár mindkettő a B3-vitamin (niacin) származéka, csupán egyetlen kémiai csoportban térnek el: a nikotinsav egy karboxilcsoportot (COOH), míg a nikotinamid egy nitrogén tartalmú amidcsoportot tartalmaz. Ez az apró különbség azonban eltérő anyagcsere-útvonalakat eredményez. A nikotinsav a Preiss-Handler útvonal alapanyaga, amely során az NAPRT enzim segítségével alakul át NMN-molekulává, majd NAD+-t eredményez.

A nikotinamid szintén képes NMN-né alakulni, majd NAD+ szintézisre. Érdekesség, hogy a nikotinamid nemcsak a de novo útvonalon keresztül, hanem az ún. Recycling – „újrahasznosító” – mechanizmuson át is visszaforgatható NAD+-tá. Ez utóbbi a szervezet legaktívabb NAD+ szintézist biztosító rendszere. Így a nikotinamid segítségével egyszerre több szintézisútvonalat is erősíthetünk.

A regeNAD komplexum

A regeNAD komplex többféle NAD+ prekurzorral és a szintézishez elengedhetetlen B6-vitaminnal támogatja a szervezetet. Az L-triptofán, mint esszenciális aminosav, a NAD+ de novo szintézisének kiindulópontja. Emellett a B3-vitamin származékai, a Niacon (nikotinsav) és a Nikotinamid Ribóz (RiaGev®) különböző anyagcsere-útvonalakon keresztül szintén hozzájárulnak a NAD+ előállításához.
Az L-triptofán egy esszenciális aminosav, mely a de novo NAD⁺ szintézis kiindulópontja. Ez az útvonal lehetővé teszi, hogy a szervezet saját maga állítsa elő a NAD⁺-t az alapvető tápanyagokból, még külső prekurzorok nélkül is. A niacin, vagyis B3-vitamin egyik formája, a Preiss–Handler útvonal révén segíti a NAD⁺ szintézist. A RiaGev® egy szabadalmaztatott formuláció, amely a nikotinamidot D-ribózzal kombinálja, ezzel fokozva a NAD⁺ szintézist. Ez az útvonal rövid és hatékony – így gyorsan képes növelni a NAD⁺ szintjét.
Így a regeNAD egyszerre aktiválja az összes NAD képző útvonalat. (R)

CD38 

A CD38 (Cluster of Differentiation 38) enzim egy glikoprotein, amely többek között a T- és B-sejtek felszínén található. A CD38 működése során NAD+ molekulákat használ fel, miközben ADP-ribózt állít elő, ami létfontosságú a sejtek közötti kommunikációban. Azonban az életkor előrehaladtával jelentkező krónikus, alacsony szintű gyulladás (inflammaging) jelentősen fokozza a CD38 aktivitását, és ennek az enzimnek a működésében az egyik legaggasztóbb tényező, hogy rendkívül nagy mennyiségű NAD+-t fogyaszt. Pontosabban, 100 NAD+ molekulára van szüksége ahhoz, hogy egyetlen molekula ADP-ribózt állítson elő.

A kutatások kimutatták, hogy a CD38 szintjének emelkedése szoros kapcsolatban áll az öregedő sejtek által kibocsátott szeneszcens sejt-szekréciós fenotípusokkal (Senescence-Associated Secretory Phenotype, SASP). Ezek a sejtek magas gyulladáskeltő molekulákat bocsátanak ki, ami jelentősen hozzájárul a szövetek öregedéséhez és az öregedéssel kapcsolatos betegségek kialakulásához.

Ahogy öregszünk az öregedő sejtjeink fokozatosan felhalmozódnak, és egyre több gyulladásos választ váltanak ki. A gyulladás normális esetben a szervezet védekező reakciója a kórokozók elleni küzdelemben, valamint a szövetek javításában és fenntartásában játszik szerepet. Ha rövid ideig tart, hasznos lehet, azonban ha folyamatosan fennáll, krónikussá válik, és káros hatással van a szervezetünkre. Az emberek többségénél az öregedés együtt jár egy alacsony szintű, krónikus gyulladással, amely annyira általános tünete az öregedésnek, hogy gyakran "gyulladásos öregedésnek" (inflammaging) is nevezik.

Normális körülmények között a gyulladás és a CD38 aktivációja átmeneti, de ahogy az öregedő sejtek száma növekszik, ezek a sejtek fokozott gyulladást váltanak ki, ami a CD38 enzim tartós és túlzott aktivációjához vezet. Ez a folyamat hozzájárul a NAD+ szint életkorral összefüggő csökkenéséhez. Itt egy ördögi kör alakul ki: ahogy a NAD+ szint csökken, még több öregedő sejt jelenik meg, amelyek tovább aktiválják a CD38-at, ami még több NAD+-t merít ki. Beavatkozás nélkül ez a ciklus fokozatosan gyorsítja az öregedési folyamatot, és súlyosbítja annak hatásait.

Az apigenin egy természetes eredetű flavonoid, amely bőségesen megtalálható olyan növényekben, mint a petrezselyem vagy a kamilla. Tudományos kutatások alapján az apigenin körülbelül 50%-kal képes emelni a NAD+ szintet, elsődlegesen a CD38 enzim gátlásán keresztül, amely egyébként a NAD+ lebontásában játszik szerepet. Emellett jelentős gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásokkal is rendelkezik: mérsékli az olyan gyulladásos faktorok szintjét, mint az interleukin-6 (IL-6), támogatja a glutation-anyagcserét szabályozó enzimeket, és ígéretes eredményeket mutat érrendszeri betegségek és diabétesz esetén is. (R)

Enzimek

A luteolin egy másik értékes flavonoid, amely főként a sárgarépában, olívaolajban, kakukkfűben és rozmaringban található meg. A luteolin, akárcsak az apigenin, hozzájárul a CD38 enzim gátlásához, ezáltal támogatva a NAD⁺ szint fenntartását. Emellett serkenti a NAMPT nevű kulcsenzimet, amely a nikotinamid (NAM) NAD+ prekurzorrá, NMN-né alakításáért felelős – mivel ez a folyamat sebességkorlátozó lépés, a luteolin képes jelentősen fokozni a NAD+ szintézisét. Mindemellett a luteolin további előnyös hatásokkal is bír: antioxidáns és gyulladáscsökkentő aktivitása mellett képes aktiválni a hosszú életért felelős szirtuinokat, különösen a SIRT1-et és SIRT6-ot. A luteolin bizonyítottan kötődik a SIRT6 enzimhez, és képes annak aktivitását megduplázni, ami a DNS-javító folyamatok serkentéséhez és így az egészséges sejtműködés fenntartásához vezethet – ezzel támogatva a hosszabb, egészségesebb élettartamot. (R, R)

Az EGCG (epigallokatechin-gallát) a zöld teában található polifenol, amely nemcsak erőteljes antioxidáns és gyulladáscsökkentő hatásáról ismert, hanem kiemelt szerepet játszhat a sejtszintű energiatermelésben is. Az EGCG támogatja az NMNAT nevű enzim működését, amely kulcsfontosságú a NAD⁺ szintézisében, ugyanis az NMNAT enzim végzi azt a kritikus átalakítást, mely során az NMN (nicotinamid-mononukleotid) NAD⁺-tá alakul. (R)