A modern étrend rejtett csapdái: az inzulinrezisztenciához vezető út

Az inzulinrezisztencia nem ott kezdődik, ahol a legtöbben gondolnák – nem a vércukorszint emelkedése az első jel, hanem a sejtek energiaháztartásának mély, mitokondriális szintű zavara. A mitokondriumok – a sejtek „erőművei” – alakítják át a táplálékkal bevitt glükózt és zsírsavakat ATP-vé, vagyis a sejtek működéséhez szükséges energiává.
Ha ez a folyamat sérül – például oxidatív stressz, gyulladás vagy káros zsírsavak hatására –, a sejtek nem képesek megfelelően hasznosítani a glükózt, még akkor sem, ha az inzulin jelen van. Ez a rejtett zavar nemcsak energiahiányt okoz, hanem láncreakcióként indítja be az anyagcsere lassú összeomlását, amely idővel 2-es típusú cukorbetegséghez és más krónikus betegségekhez vezet.

Ipari növényi olajok

Az iparilag feldolgozott növényi olajokat – közismert nevükön magolajokat, mint a napraforgó-, repce-, szója- vagy kukoricaolaj – sokáig az egészséges táplálkozás alapköveiként tartották számon és számos hivatalos táplálkozási irányelv ajánlotta őket. Azonban kutatások sora igazolja, hogy ezek az olajok sejtszintű károsodásokat idéznek elő, és meghatározó szerepet játszanak az inzulinrezisztencia és anyagcserezavarok kialakulásában.
A fő problémát a bennük található linolsav, egy többszörösen telítetlen zsírsav okozza. Bár kis mennyiségben szükséges a szervezet számára, a modern nyugati étrend extrém mértékben tartalmazza – sokszorosan meghaladva azt a szintet, amelyhez az emberi szervezet evolúciósan alkalmazkodott.
Történelmileg ugyanis óriási változás történt: az ipari magolajok megjelenése előtt az emberek elsősorban állati zsírokat (faggyú, zsír, vaj) és természetes, hidegen sajtolt olajokat (például kókusz- vagy olívaolaj) használtak. Azonban a 19. század végén, az ipari hidrogénezési technológiák elterjedésével drasztikus fordulat állt be: 1865-ben a magolajok napi fogyasztása még csak 2 gramm volt, 2008-ra ez az érték már 29 grammra emelkedett – vagyis több mint tízszeresére nőtt. Mára az étrendből származó kalóriák akár negyedét ezek az ipari eredetű zsírok teszik ki.

A probléma gyökere, hogy a linolsav képes beépülni a mitokondrium membránjába, ahol kóros elváltozásokat idéz elő. Ez a folyamat az ún. elektrontranszport láncon keresztül zajlik, amely során a mitokondrium protonokat pumpál a membrán két oldala közé, így hozva létre egy energiaraktárt. Amikor azonban a membrán túl sok linolsavat tartalmaz, ez protonszivárgást okoz – vagyis az energia szivárog, mielőtt az ATP-termeléshez hasznosulhatna. Ennek következménye, hogy a csökken az ATP-termelés, és a sejtek energiahiányos állapotba kerülnek,   De a linolsav problémái itt még nem érnek véget. A linolsav rendkívül könnyen oxidálódik, különösen hő vagy fény hatására – például főzés, sütés vagy hosszú tárolás során. Az oxidált zsírsavak reaktív molekulákká alakulnak, amelyek károsítják a sejteket és elősegítik a gyulladásos folyamatokat. Az oxidált linolsav különösen veszélyes az LDL-koleszterinre nézve. Elősegíti annak oxidációját, így növeli az esélyét, hogy az LDL lerakódjon az érfalakban, és idővel érelmeszesedést okozzon. A magolajokat gyakran oldószeres eljárással vonják ki, többek között hexánnal vagy benzollal. Bár a gyártók igyekeznek ezeket eltávolítani a végtermékből, nyomokban visszamaradhatnak, és hosszú távon toxikus hatást fejthetnek ki a szervezetre. Sok magolajat műanyag tárolóedényekben forgalmaznak vagy szállítanak. Ezekből az anyagokból antimon és más nehézfémek oldódhatnak ki, különösen hő vagy fény hatására. Ezek az elemek sejtkárosító tulajdonságúak, és további terhet rónak az anyagcserére és a méregtelenítő szervekre.

A szénhidrát kérdése

Sokan úgy gondolják, hogy a cukor legfőbb veszélye az, hogy megemeli a vércukorszintet, és ez idővel inzulinrezisztenciához vezet. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. Nem maga a cukor, hanem annak típusa, forrása és kontextusa határozza meg, hogy milyen élettani következményekkel jár a fogyasztása.
A közönséges szacharóz (asztali cukor) egy diszacharid, amely egy glükóz- és egy fruktózegységből áll. Ha ezt finomított formában, koncentráltan fogyasztjuk – például sütemények, üdítők révén –, az nemcsak gyors vércukorszint-emelkedést okoz, hanem súlyosan megzavarja a bélmikrobiom egyensúlyát is. Ez a jelenség a dysbiosis, amely során káros baktériumok szaporodnak el, melyek káros lipopoliszacharidokat bocsátanak ki.
Ezek a gyulladáskeltő molekulák bekerülnek a vérkeringésbe, és immunválaszt váltanak ki, ami krónikus gyulladáshoz vezet. Ez a rejtett gyulladás hozzájárul az inzulinrezisztencia kialakulásához, de nem a vércukorszint miatt – hanem az immunrendszer és a bélflóra közvetítésével.

Fontos különbséget tenni természetes és finomított cukorforrások között. Egy eper, banán vagy narancs nem csak glükózt és fruktózt tartalmaz, hanem egy komplex tápanyagmátrixot is: rostokat, amelyek lassítják a cukorfelszívódást, polifenolokat és antioxidánsokat, amelyek gyulladáscsökkentő hatásúak, valamint fitonutrienseket (természetes bioaktív anyagok), amelyek támogatják a bélflóra sokféleségét és stabilitását. Ezek az összetevők együttesen védik a szervezetet a cukor negatív hatásaitól. Ezért például egy banán vagy egy marék eper nem okoz inzulinrezisztenciát – sőt, épp ellenkezőleg, támogatja az anyagcsere-egyensúlyt, ha természetes formában és mértékkel fogyasztjuk.

Mi a közös nevező?

Bár a magolajok és a finomított cukrok eltérő módon hatnak a szervezetre, a végkimenetel ugyanaz: inzulinrezisztencia és anyagcserezavarok. A magolajok a mitokondriumok energiatermelését zavarják meg sejtszinten, míg a finomított cukrok a bélflóra egyensúlyát borítják fel, gyulladásos folyamatokat indítva el a szervezetben. Két különböző út – egyazon végállomással: elhízás, 2-es típusú diabétesz, szív- és érrendszeri betegségek.

A megoldás: térj vissza a valódi ételekhez   A válasz nem bonyolult – csak vissza kell nyúlnunk ahhoz, ami az emberi szervezet számára természetes és evolúciósan ismert. Fogyassz egyösszetevős, feldolgozatlan alapanyagokat: húsokat, halakat, tojást, zöldségeket, gyümölcsöket és természetes zsiradékokat. Kerüld el a finomított cukrot, az ipari növényi olajokat és az ultrafeldolgozott élelmiszereket, amelyek biológiai hatásukban nem hasonlítanak a valódi ételekre. Tény, hogy ezek az ipari élelmiszerek olcsók, kényelmesek és rendkívül addiktívak – de ha egyszer megérted, hogy molekuláris szinten hogyan rombolják a sejtek működését, az anyagcserét, a hormonrendszert és hosszú távon az egészségedet, már nem kérdés, hogy miért érdemes nemet mondani rájuk.   Mert amit ma megeszel, az nemcsak az alakod formálja – hanem az egészséged jövőjét is.