Sinclair: az öregedés kulcsfolyamatai

A hosszú élet génjeit, amelyeken Sinclair is dolgozik, az elsőként élesztőkben felfedezett SIR2 gén után sirtuinoknak hívják. Az emlősökben hét sirtuin van (SIRT-SIRT7) és a test valamennyi sejtje termeli. Amikor Sinclair belekezdet a kutatásába, a sirtuinok még alig kerültek fel a tudományos élet radarjára, napjainkra viszont ez a géncsalád került az orvosi kutatások és gyógyszerészeti fejlesztések előterébe.
Az élesztő kora óta lezajlott néhány milliárd évnyi evolúciójuk eredményeképpen a sirtuinok váltak felelőssé az egészségünkért, a fizikális állapotunkért, sőt a túlélésünkért is. Ehhez szükségük van a nikotinamid-adenin-dinukleotid (NAD) nevű molekulára. Minden valószínűség szerint a kor előrehaladtával bekövetkező NAD-veszteség, és az annak következményeként csökkenő sirtuin tevékenység az elsődleges oka annak, hogy a testünkben nem fiatal-, hanem öregkorunkban alakulnak ki betegségek.
A sirtuinok a szaporodás helyett a javítást helyezve előtérbe nehéz időkben úgymond munkára fogják a testünket, és megvédenek az öregedéssel járó legsúlyosabb fenyegetésektől: a diabétesztől, a szívbetegségektől, az Alzheimer-kórtól és a csontritkulástól, sőt még a ráktól is. Enyhítik a krónikus, a túlműködéses gyulladásokat, amelyek érszűkülethez, anyagcserezavarokhoz, fekélyes vastagbél- és ízületi gyulladáshoz, asztmához vezethetnek; megakadályozzák a sejtpusztulást és serkentik a mitokondriumokat, a sejt akkumulátorait, felveszik a harcot az izomsorvadás, a csontritkulás és a makuladegeneráció ellen.
A sirtuinok aktiválása hatékonyabbá teszi a DNS-javítást, serkenti a memóriát, növeli a fizikai ellenálló képességet. Mindez nem a sirtuinok jelentőségéről szóló képzelgés csupán, a megállapításokat tudósok adták közre lektorált tanulmányokban, olyan folyóiratok hasábjain, mint a Scientist, a Cell és a Science.

Nem a sirtuin az egyetlen génfajta azonban, amely a hosszú életért felel. Két másik olyan, már nagyon alaposan tanulmányozott géncsoport tölt be hasonló szerepet, amelyről szintén bizonyítást nyert, hogy úgy alakítható, hogy az hosszabb és egészségesebb életet eredményezzen. Az egyik a target of rapamycin, azaz Tor névre hallgató fehérjekomplex. A sirtuinokhoz hasonlóan a tudósok az összes organizmusban találtak TOR-t (az emlősök esetében mTor). 
Amikor minden a lehető legnagyobb rendben van, az mTOR  a sejtnövekedés elsődleges hajtóereje. Érzékeli a rendelkezésre álló aminosav mennyiséget, és megadja, hogy válaszként mennyi fehérjére van szükség.
Amikor mindez akadályba ütközik, utasítja a sejteket, hogy álljanak takarékra, és beindítja az önemésztésnek nevezett folyamatot: osztódjanak kevesebbet és az elöregedett sejtösszetevők újra felhasználásával tartsák az energiaszintet és hosszabbítsak meg a túlélést, valahogy úgy, mint amikor - ahelyett, hogy új autót vásárolnánk - elmegyünk inkább a roncstelepre, és ott szerezzük be a javításhoz szükséges alkatrészeket. Amikor az őseinknek nem sikerült elejteniük a gyapjas mamutot, és kevesebb fehérjével kellett beérniük, az mTOR lekapcsolása tette lehetővé a túlélésüket.

A másik út egy AMPK néven ismert anyagcsere-ellenőrző enzim, amely az alacsony energiaszintre adott válaszként alakult ki. Ez is széles körben megőrződött a különböző fajokban, és csakúgy, mint a sirtuinok, illetve a TOR esetében, az AMPK-ról is tudjuk, hogy miként irányíthatjuk. Valamennyi említett védelmi rendszer élettani vészhelyzet hatására kapcsol be.
Rengetek olyan stresszhatás van -bizonyos testmozgások, időszakos koplalást, alacsony fehérjetartalmú diéta, hideg és meleg hőmérséklet -, amelyek a sejt károsítása nélkül aktiválják a hosszú élet géneket. Ez a hormesis.
A hormesis általánosságban jó az organizmusoknak, különösképpen akkor, ha maradandó károsodás nélkül váltható ki. Ha bekövetkezik a hormesis, minden rendben van, sőt még annál is jobb a helyzet, mert az a kisméretű stressz, amely a gének aktiválásakor következik be, arra készteti a rendszer többi elemét, hogy takarékra kapcsoljon, kicsivel tovább tartson ki. Ez az első lépés a hosszú élet felé.
Az a képességünk, hogy ellenőrzésünk alá vonhatjuk ezeket a genetikai módszereket, alapvetően át fogja alakítani az orvostudományt és a mindennapi életünket, sőt tulajdonképpen azt is megváltoztatja, ahogy saját fajunkat meghatározzuk.

A hosszú életet biztosító folyamat - az AMPK és a sirtuinok - azért alakultak ki, hogy kedvezőtlen körülmények között bekapcsolják a túlélési mechanizmust és megvédjék a szervezetet. Amikor akár alacsony kalória-, akár az alacsony aminosav-tartalmú étrend, vagy a fizikai megterhelés hatására bekapcsolt állapotba kerülnek, az organizmusok egészségesebbek lesznek, jobban ellenállnak a betegségeknek, és tovább élnek. Az ezeket a folyamatokat befolyásoló vegyületek (Resveratrol és NAD serkentők) képesek utánozni az alacsony kalóriatartalmú étrend és a testmozgás előnyös élettani hatásait, és meghosszabbítani az élettartamot.